Madame Lucile- a divattervező, aki túlélte a Titanic katasztrófáját
Bizonyára sokak számára ismeretlenül cseng a Madame Lucile név. A Titanic katasztrófa évfordulója alkalmából néhány helyen előbukkant, kis botrányos bulvárhírként tálalva megmenekülésének tényét, majd ismét a feledésbe merült. S hogy korának egyik legsikeresebb, és legmeghatározóbb tervezője volt arról manapság nagy csend van. Lássuk ki is volt ő!
Lucy Sutherland Londonban született 1863-ban. Élete nem volt híján a kalandos fordulatoknak. Két éves volt, amikor édesapja tífuszban meghal. Ekkor Kanadába költözik édesanyjával, aki ott újraházasodik. Ebben az időben támad fel benne a divat iránti érdeklődés. A családi festményeket tanulmányozva próbálja babáit hasonlóan felöltöztetni, mint ahogy a hölgyeket ábrázolták a képeken. 1875-ben visszalátogat Angliába, s talán a jövőt előrevetítve, már akkor részese lesz egy katasztrófának: hajójuk zátonyra fut a visszaúton, de ő, és testvére szerencsésen megmenekülnek.1884-ben férjhez megy James Stuart Wallace-hez, akitől egy lánya születik. A házasság nem lesz hosszúéletű, mert a férj nemcsak félrelép, hanem alkoholista is.1890-ben különköltöznek majd három évre rá elválnak. Ez az a momentum, ami Lucile-t sorsszerűen és végzetesen a divat felé irányítja. Ruhakészítőként kezd dolgoni- otthonról-, hogy önmagát, és lányát el tudja tartani.A vállalkozás olyan sikeresnek bizonyul, hogy 1894-ben a West End-en nyit saját üzletet, amelyet még sok más szalonnyitás követ, hiszen rendre kinövi a vállalkozás a kicsinek bizonyuló helyeket.
A századfordulón pedig végre a magánéleti szerencse is rámosolyog: feleségül megy Sir Cosmo Duff Gordon földbirtokoshoz. Madame Lucile- ekkor már ezen a művésznéven ismert- sikeres vállalkozás tulajdonosa. Az egykor otthonról indított műhelyből kinőtt divatvállalat a Lucile ltd. arisztokratákat, uralkodókat és a színházi élet legnagyobb sztárjait öltözteti. Rendszeresen vásárol nála Mary Pickford, Gaby Deslys, és Irene Castle.
Olyan újításokat vezet be, amely a jövő divatmarketingjét alapozza meg: teaidőben szervez divatbemutatókat, modellekkel, akiket ő maga képez ki. A bemutatókra szigorúan csak meghívásos alapon juthatnak be az érdeklődők, akik itt nem csendes vonulást láthatnak, hanem szinte valódi divat-színházat. Van függöny, kifutó, és élőben játszik egy vonósnégyes. Távozáskor pedig ajándékkal kedveskedik a cég.
Legszebb és leghíresebb kreációi a fehérneműk, és az estélyi ruhák, valamint az úgynevezett tea gown-ok. Ez utóbbiak egyenes szabású otthoni viseletre készült öltözékek, melyeket az otthoni vendégfogadáshoz illdomos viselnie a fiatal hölgyeknek.
A ruhák messze földön ismertek a csodálatos redőzöttségükről aprólékos kézimunkáról, festésről és dús hímzésekről. Egyes források szerint a Titanicon rengeteg Lucile öltözék rejlett a jómódú hölgyek utazókofferjében. A Hajón Lucile és férje is az utasok közt van Mr. és Mrs. Gordon álnéven. A katasztrófát túlélik: megmenekülnek azon a 40 ember befogadására alkalmas csónakon, amelyben végül 12-en kerültek. Egyes források szerint a férj lefizeti a személyzetet s ezért nem fordulnak vissza több utasért. A házaspárt bíróság elé állítotják, majd felmentetik. Azóta is sok pletyka, feljegyzés, és visszaemlékezés kering az ügyről. a valóságot azonban sosem fogjuk megtudni.
A Lucile Ltd. viszont csodák csodájára túlélte a botrányt, és tovább virágzott!
A Lucile Ltd. pár év alatt Londonban, New Yorkban, Chicagoban, és Párizsban is magának tudhat egy-egy szalont. Ne felejtsük el, hogy mindezt a XX. század elején!!
Nem hagyja hidegen a színházi élet sem. Jelmezeket tervez Lehár Víg özvegyéhez, valamint a Ziegfeld Folies revüihez hat éven át fűzi szerződés. Ezen felül még arra is van energiája, hogy divatlapokban publikáljon egészen a húszas évekig. A Harper’s Bazaar és a Good Housekeeping olvasói rendszeresen találkoznak írásaival.
Korának marketing szenijeként nevét kölcsönözi cipő, melltartó, parfüm és egyéb luxus ruházati és kozmetikai termékeknek valamint egy csomagküldő szolgálatban is lehet rendelni a Lucile termékeket. S hogy ezek mellett még belsőépítészeti tervezést, lakberendezést is vállal azon már kár csodálkozni.
A húszas évek elejére kezd eltávolodni a tervezéstől. Valószínű a korszak új áramlatai már nem annyira lelkesítik az idősödő tervezőt. A publikálást nem hagyja abba: jelentős divatkritikus és szerző lesz. 1932-ben megírja emlékiratait, amely abban az évben a legkeresettebb könyv lesz. 1935-ben mellrákban hal meg.
Azóta is számos nemzetközi kiállítást és könyvet szenteltek munkásságának.
Pumpkin Paradise blog a Facebookon, még több képpel, videókkal és infoval:klikk ide, és lájkold!
A LACK magazinban “kerekasztal beszélgetés” című rovatában olvastam erről a blogról, és nagyon örülök, hogy színvonalas, és izgalmas cikkeket olvashatok a divat világáról!
Gratulálok Madame Lucile-ről szóló cikkhez! Igazán érdekes, hogy jóval az Art Deco változásai előtt, az 1890-es években már kombinálta a férfi öltözködés egyes elemeit a női divatvilágba. Az írásból azonban hiányolom a személyes véleményt, illetve az okot, hogy miért erről a témáról írt . Persze érthető a Titanic évforduló apropója, mégis a személyes gondolatok, vélemények nélkül a cikk csupán informális jellegű maradt. Érdekes lenne többet tudni Lucile inspirációjáról és arról, mit eredményezett a divatvilágban ránk maradt életműve.
Kedves P. Kant- nem tudom, hogyan szólítsam másképpen-először is üdvözlöm, mint új olvasót! A poszt szánt szándékkal lett ilyen. Így is terjedelmesebb, mint a blogoknál általában szokásos.Egy elfeledett tervezőről írtam, akivel szemben kortársai, mint pl. Poiret sokkal jobban sztárolva vannak, és ismertebbek az utókor számára, így azt gondolom az információ volt az elsődleges. A képek magukért beszélnek, és felesleges bármiféle ámuldozásról írnom, hiszen gyönyörűek- és maximum a teljes rajongásomat írhattam volna le, ami felesleges, mert ritka kivételekkel, de az kerül ide fel, ami tetszik. A számonkért hiányosságok pótlásához pedig könyvet kellene írni minimum:-) Utókorra való hatása szerintem egyértelmű: a divatmarketing, a modellek, a katalógusok használata szinte ugyanaz, ahogy ez a nő, korát megelőzve már alkalmazta ezeket, de ezt olvashatta a posztban is, s ön is kimondta a lényeget: korát megelőzte. Eszembe jutott a Zola féle Hölgyek öröme című könyv, amiről találhat egy korábbi posztot, szintén hasonló újításokkal. Ha bővebben kíváncsi Lucile Duff Gordonra, akkor a poszt alján belinkelt könyveket tudom ajánlani, ezek közt a tervező emlékiratai is megtalálhatóak. Véleménye alapján feltételezem hogy jártas a divat-, és a képzőművészet világában ezáltal remek kirándulás lesz Önnek tovább nyomozni
Nekem nagyon tetszett a poszt, megint valami számomra ismeretlenről olvashattam. Persze tudtam volna bármennyit olvasni a témáról, de nekem jó így, hogy a blog csak felhívja a figyelmemet valami értékesre, és nekem kell kikaparnom a gesztenyét, ha többet kívánok. Szerintem a többieknek sem árt egy kis önállóság, aki meg lusta, annak ez is bőven elég infó…